Korzika története és Filitosa

Korzika hosszú, eseménydús és nehéz történelemmel büszkélkedhet. Ritkán uralkodott önmagán, gyakran harcoltak érte. A számos hatalom, amely meghódította Korzikát, anélkül uralkodott rajta, hogy különösebben figyelembe vette volna népét vagy jólétét. Gyakran elhanyagolták, mediterrán elmaradottságnak tekintették, és közömbösen kezelték. Változatos, sokrétű történelme azonban kincsek sokaságát hagyta maga után, beleértve megalitikus régészeti lelőhelyeket, bevehetetlen erődöket, festői városokat, gasztronómiai élvezeteket és gazdag kulturális identitást. Lakói büszkék származásukra, nyugodtak önmagukkal szemben, és hevesen védik egyedülálló szigetotthonukat.

Korzika története

Korzika gyönyörű mediterrán szigetének hosszú történelme vonzó úti céllá teszi, ahol rengeteg látnivaló és tennivaló várja az utazót. Az ókori görögöktől Bonaparte Napóleon születésén át a második világháború eseményeiig a sziget múltja egyszerre érdekes és megindító.

Korai telepesek

A Földközi-tenger számos szigetéhez hasonlóan Korzika őskori korszaka évezredekre nyúlik vissza, és rejtélyek övezik. Úgy tartják, hogy a régió legkorábbi lakói a mezolitikumban telepedtek le a szigeten, amikor Szardíniából érkező utazók Kr. e. 9000 körül keltek át a Bonifacio-szoroson. Ezek a korai települések háborítatlanul fennmaradtak egészen az ókori görögök Kr. e. 566-os megérkezéséig Aleriába, a sziget keleti partján.

A sziget feletti ilyen uralom csak átmeneti volt. A hatalmas Római Birodalom folyamatos növekedése az i. e. 260-ban zajló első pun háborút követően beolvasztotta Korzikát. Ettől kezdve a sziget a középkorig a Birodalom része volt, amikor a római uralom végső összeomlása a vandálok és az osztrogótok egymást követő invázióihoz vezetett.

A középkoron keresztül

A bizánciak rövid uralkodását követően Korzika a Lombard Királyság része lett, mielőtt II. István pápa átvette az irányítást. A következő néhány évszázadban, a pisai köztársaság befolyásának köszönhetően, Korzika virágzott, számos nevezetesség – különösen a templomok – a mai napig fennmaradtak.

A konfliktus azonban hamarosan visszatért a szigetre, a pisai uralom végét követően a genovaiak és az aragóniaiak összecsaptak a területért. A genovaiak hatalomátadása a Szent György Banknak egy békeidőszakot indított el, amely egészen az 1729-es korzikai függetlenségi forradalomig tartott.

Forradalom és Napóleon felemelkedése

A Genovától való függetlenségért folytatott 26 évig tartó küzdelem végül 1755-ben sikerrel járt, és a Korzikai Köztársaság Pasquale Paoli vezetésével megalakult. Később, 1769-ben Korzika üdvözölhette leghíresebb fiát: Bonaparté Napóleont, aki a fővárosban, Ajaccióban született. Napóleon hatalomra kerülését követő években szilárdult meg a korzikai kapcsolat Franciaországgal.

Korzika 1768-ban francia gyarmattá vált. Európa egyik legkorábban működő demokráciájával rendelkezett, de Franciaország brutálisan eltörölte azt, bezárta az egyetemet és betiltotta az őshonos nyelvet.

Modern kor

A következő két évszázadban a sziget Franciaország egyik régiójává vált. De a neheztelés tovább parázslott. Az a közhiedelem, hogy a francia kormány azért hagyta figyelmen kívül Korzikát, mert az egy „jelentéktelen” gyarmat, vezetett a szeparatista mozgalom első megnyilvánulásaihoz az 1970-es években, amikor fegyveres felkelés tört ki Korzika feltételezett „gyarmati uralkodója” ellen.

A harcosok nyomot hagytak maguk után és megviselték a francia államot. 1988 májusában fegyverszünetet kötöttek a központi kormánnyal. A Korzika nagyobb politikai és gazdasági autonómiáját biztosító reformok kidolgozása mellett a francia kormány szabadon bocsátott körülbelül 50, a francia börtönökben fogva tartott, feltételezett FLNC-terroristát, majd később kiterjesztette a Bastille-napi amnesztiát az összes elítélt korzikai terroristára. Az FLNC a fegyverszünetet arra használta fel, hogy újjáépítse titkos katonai apparátusát.

Az 1990-es évek elején két kulcsfontosságú nacionalista mozgalom alakult, miután a Korzikai Felszabadítási Nemzeti Front (FLNC) feloszlott, (részben) a zsarolásból származó bevételek tagjai közötti megosztásának nehézségei miatt. Mindegyik új formációnak megvolt a saját katonai és legitim arca: az egykori FLNC-Canal Historique az A Cuncolta Naziunalistával, valamint az egykori FLNC-Canal Habituel és a Mouvement pour l'autodétermination (MPA). A volt FLNC-Canal Historique körül számos legitim, kísérő szervezet is működött: például a Korzikai Parasztok Szakszervezete, a Független Munkások Szövetsége, a Korzikai Munkások Szakszervezete stb. A nacionalista mozgalmak jelentős mértékben igénybe veszik a vállalatokat logisztikai támogatás nyújtására, valamint a bűncselekményekből származó haszon vagy a befolyt pénz tisztára mosására.

A szigetről még mindig köztudott, hogy erőszakos bűncselekmények sújtják szervezett gengszterek követték el, akik illegális tevékenységekben vettek részt, amelyek óriási hatással voltak a szigetek építőiparára, fejlesztésére és infrastrukturális törekvéseire. Ennek ellenére Korzika turisztikai központtá vált, ahová minden nyáron több mint 4 millió utazó fordul meg.

Korzika idővonala

Kr. e. 6000– Filitosa megalitikus régészeti lelőhelye legalább 8000 évvel ezelőtti települések jelenlétéről tanúskodik Korzikán.

kb. Kr. e. 1900– A torreai civilizáció Ajacciótól délre településeket hoz létre. A tornyok építésére való hajlamukról nevezték el őket, és végül Kr. e. 600 körül eltűntek.

Kr. e. 566– Korzika feljegyzett történelme akkor kezdődik, amikor a kisázsiai Phokaiából érkező görög gyarmatosítók megalapítják Alalia városát a keleti parton. A karthágóiak és az etruszkok megtartják a sziget nagy részének ellenőrzését.

Kr. e. 260– az első pun háború befejezésével Korzika római provinciává válik, a szomszédos Szardíniával együtt. A rómaiak a sziget vas- és faanyagát hasznosítják, szőlőt ültetnek és kiterjesztik a sós mocsarakat. A görög Alalia városa fontos római gyarmattá válik Aléria néven.

Kr. u. 430– a Római Birodalom hanyatlásának kezdetén a vandálok megtámadják és elfoglalják a szigetet.

Kr. u. 522– Korzika rövid időre a Bizánci Birodalom részévé válik, de a vandálok, az osztrogótok és a langobardok ismételt támadásainak van kitéve. Káosz uralkodik.

kb. Kr. u. 725– a lombardok végre átveszik az irányítást Korzika felett, de nem sokáig.

Kr. u. 774– Nagy Károly meghódítja Korzikát és beolvasztja a Szent Római Birodalomba. Frank ellenőrzés alatt marad, rövid lombard uralommal a 11. század végéig.

1077– évekig tartó anarchia, a sziget nemesi családjai közötti belső harcok, valamint a genovaiak és a pisaiak közötti háborúk után Korzika a Pápai Államhoz kerül.

1090– a pápa Pisának adományozza Korzika igazgatását, és ezzel kezdetét veszi közel két évszázados toszkán befolyás, amelynek hatása a mai napig érezhető a nyelvben, az ételekben és az életmódban. Korzika két részre oszlik: a Toszkánára néző keleti oldalra, az úgynevezett Banda di Dentro-ra (vagy Cismonte-ra), és a nyugatra néző Banda di Fuori-ra (vagy Pomonte-ra). Míg a sziget keleti oldala virágzik, a nyugat elszigetelt és viszonylag elmaradott marad.

1282– bár Korzika pisai ellenőrzés alatt állt, a genovaiak továbbra is rendszeresen támadták a szigetet. Végül 1282-ben a genovaiak végzetes csapást mértek a pisaiakra a meloriai csatában, és átvették az irányítást a sziget felett. Uralmuk 1450-ig folytatódott, bár hatalmuk legitimitását az egymást követő aragóniai királyok vitatták.

1450– egy eddig példátlan lépésben Genova átengedi Korzikát fő hitelezőjének, a Szent György Banknak.

1553– Korzikát egyesített francia és oszmán flotta szállja meg, de a nagy genovai admirális, Andrea Doria visszaszerzi a szigetet. Az 1559-es cateau-cambresisi béke feltételei szerint Korzika visszakerül Genovához. Ezt követően a genovaiak számos tornyot építenek a part mentén, hogy megvédjék a szigetet a fosztogató kalózoktól.

1729– a korzikaiak fellázadnak genovai uraik ellen, ez a küzdelem körülbelül 40 évig tart, mielőtt teljesen lezárul.

1755– kikiáltják a Pasquale Paoli vezette Korzikai Köztársaságot. A sziget egyes részei, köztük Calvi és Bonifacio erődvárosai azonban továbbra is genovai ellenőrzés alatt állnak.

1769– Korzikát meghódítja Franciaország, amely 1767-ben megvásárolta a szigetet a genovaiaktól. Ez a vásárlás, amely a Korzikai Köztársaság szemében illegitim cselekedet, az 1768-as versailles-i szerződésben kerül hitelesítésre.

1769– Bonaparte Napóleon megszületik Ajaccióban.

1789– Korzikát hivatalosan is Franciaországhoz csatolják.

1794– Pasquale Paoli, a Korzikai Köztársaság egykori vezetője visszatér brit száműzetéséből, és megalakul az Angol-Korzikai Királyság. Két év elteltével azonban a britek kivonulnak, és újrakezdődik a francia uralom.

1797– Bonaparte Napóleon a Francia Köztársaság első konzulja lesz (technikailag Franciaország vezetője). Úgy tűnik azonban, hogy nem sok nosztalgiát vagy szeretetet táplál szülőszigete iránt, és uralkodása alatt Korzikát nagyrészt elhanyagolják.

1814– A napóleoni háborúk végével Korzikát brit csapatok szállják meg, de a monarchia visszaállítása után visszakerül Franciaországhoz.

1920– megalakul egy szeparatista mozgalom, amely Korzika autonómiáját követeli. A helyzetet tovább bonyolítja egy másik mozgalom, amely az olaszországi annektálást követeli, ez a vélemény pedig egyre népszerűbbé válik, miután Mussolini hatalomra kerül Olaszországban.

1940– Korzikát beolvasztják a Vichy France-ba

1942– Korzikát olasz és német csapatok szállják meg

1943– A szabad francia erők októberben felszabadítják Korzikát, az Egyesült Államok pedig számos katonai légibázist hoz létre ott.

1958– Operation Corse: Az algériai hadtest francia ejtőernyősei partra szállnak Korzikán egy puccs részeként, amely Charles de Gaulle francia elnöki posztjának visszaállítását követeli. Harc nem történik, de a francia kormány tömegesen lemond, és De Gaulle hivatalosan is az új köztársaság elnöke lesz.

1962– Algéria kivívja a függetlenséget Franciaországtól, és több százezer „pieds-noir” (francia és európai származású emberek, akiknek családja generációk óta Algériában él) költözik „vissza” Franciaországba. Körülbelül 18 000-en telepednek le Korzikán, ami sok szigetlakó lassan fellobbanó neheztelését szítja a francia kormánnyal szemben.

1070 tovább – A korzikai néppel szembeni vélt sérelmek egy egyre népszerűbb nacionalista mozgalom és bűnszervezet, az FLNC megalakulásához vezettek, amelynek katonai szárnya ismételten összecsap a rendőrséggel és a francia fegyveres erőkkel. Ez jelzi az erőszak korszakának kezdete, amely mind a mai napig tart.

Filitosa, Korzika neolitikus kincse

Gondolj amoai, a Húsvét-sziget híres szobrai, és képet kaphat arról, mire számíthat, ha ellátogat a délkelet-korzikai Filitosa lenyűgöző megalitikus lelőhelyére. A csak 1948-ban feltárt lelőhely továbbra is számos megválaszolatlan kérdést vet fel a régészek és a történészek számára Korzika őstörténetével kapcsolatban.

Az ismert tény az, hogy Filitosa többé-kevésbé folyamatosan lakott volt az i. e. 9. évezredtől egészen a 3. századig, amikor Korzika római ellenőrzés alá került. A település hosszú történetét számos régészeti lelet bizonyítja, amelyek számos különböző korszakból származnak: egyszerű faeszközök a mezolitikumból, kovakő eszközök, kerámiák, megalitok és őrlőkövek a neolitikumból, valamint balták, kőből épült tornyok és faragott menhir-szobrok a bronzkorból (hogy csak néhányat említsünk).

A legjelentősebb és legrejtélyesebb leletek 16 gránit menhir-szobor, három őskori torony és egy kőházakból álló terület.

A menhír-szobroknak kettős életük volt. Az eredeti, egyszerű megalitok Kr. e. 4000 körülről származnak. Jelentőségük felfoghatatlan, de Kr. e. 1200 körül sokuk átalakult. Emberi vonásokat (arcok, vállak, karok stb.) és fegyvereket (kardok, tőrök és sisakok) véstek a gránit homlokzatukba, harcos hősökké vagy esetleg istenekké alakítva őket. Emlékezetes élmény ezekkel az alakokkal találkozni a helyszínen sétálva.

A kőtornyok és -házak eközben szintén Kr. e. 1200 körüli időkből származnak, és összetört menhirek töredékeit tartalmazták. A régészek még mindig próbálják megállapítani a tornyok pontos célját, de a legtöbben úgy vélik, hogy egyszerű őrtornyok, értéktárgyak vagy termés tárolására szolgáló erődítmények, illetve vallási szertartások helyszínei voltak.

A 2016-ban megnyílt múzeum számos régészeti leletet és a helyszínnel kapcsolatos információkat tartalmaz, míg a helyszíni söröző-bár frissítőket kínál azoknak, akik megalitikus étvágyat vagy szomjúságot éreztek.

Filitosa meglátogatása szívből ajánlott, nemcsak egyedülálló történelmi jelentősége miatt – a gyerekek imádni fogják a menhir-szobrokat, a felnőttek pedig ámulni fognak a tárgyak korán –, hanem a délkelet-korzikai hullámzó, zöldellő dombok között elterülő környezet természeti szépsége miatt is.