Korzika története és Filitosa

Korzika hosszú, eseménydús és zaklatott történelemmel büszkélkedhet. Ritkán uralkodott magán, gyakran veszekedtek érte. A számos hatalom, amely meghódította Korzikát, anélkül uralta, hogy különösebben törődött volna népével vagy jólétével. Gyakran elhanyagolták, mediterrán holtágnak tekintik, és közönyösen kezelték. Változatos, sokrétű története azonban rengeteg kincset hagyott maga után, köztük megalitikus régészeti lelőhelyeket, bevehetetlen erődöket, festői városokat, gasztronómiai élvezeteket és gazdag kulturális identitást. Lakói büszkék arra, hogy honnan jöttek, jól érzik magukat azzal, amilyenek, és hevesen védik egyedülálló szigeti otthonukat.

Korzika története

A gyönyörű földközi-tengeri sziget, Korzika hosszú múltra tekint vissza, így lenyűgöző úti cél, ahol sok látnivaló és tennivaló várja az utazókat. Az ókori görögöktől Bonaparte Napóleon születésén át a második világháború eseményeiig a sziget múltja egyszerre izgalmas és megindító.

Korai telepesek

A Földközi-tenger számos szigetéhez hasonlóan Korzika történelem előtti korszaka is évezredekre nyúlik vissza, és rejtélyek övezi. Úgy gondolják, hogy a régió legkorábbi lakosai a mezolitikum idején otthont adták a szigetnek, amikor a szardíniai utazók átkeltek a Bonifacio-szoroson ie 9000 körül. Ezek a korai települések zavartalanul fennmaradtak egészen az ókori görögök megérkezéséig a sziget keleti partján fekvő Aleriába, ie 566-ban.

A sziget feletti ilyen uralom csak ideiglenes volt. A hatalmas Római Birodalom folyamatos növekedése az első pun háborút követően 260-ban felszívta Korzikát a birodalmába. Ettől kezdve a sziget a Birodalom része volt egészen a középkorig, amikor a római uralom összeomlása a vandálok és az osztrogótok egymást követő invázióihoz vezetett.

A középkoron keresztül

A bizánciak rövid uralmát követően Korzika a Lombard Királyság része volt, mielőtt az irányítást II. István pápának adták volna. A következő néhány évszázadban és a Pisa Köztársaság hatására Korzika virágzott, és számos nevezetesség – különösen a templomok – a mai napig megmaradt.

A konfliktus azonban hamarosan visszatért a szigetre, mivel a genovaiak és az aragoniak összecsaptak a terület felett a pisai uralom megszűnése után. Az, hogy a genovaiak a hatalmat végül átadták a Szent György Banknak, békeidőszakot indított el, amely egészen az 1729-es korzikai függetlenségi forradalomig tartott.

Forradalom és Napóleon felemelkedése

Lasting 26 years, the battle for independence from Genoa was finally successful in 1755 and the Corsican Republic sat under the leadership of Pasquale Paoli. Later, in 1769, Corsica welcomed its most famous son to the world: Napoleon Bonaparte, who was born in the capital, Ajaccio. It was in the years that followed Napoleon’s rise to power that the Corsican relationship with France was solidified.

Corsica became a French colony in 1768. It had one of Europe’s earliest functioning democracies, but France brutally abolished that, shut down the university, and banned the indigenous language.

Modern kor

A következő két évszázad során a sziget Franciaország egyik régiójává vált. De a neheztelés tovább parázslott. Az a közhiedelem, hogy a francia kormány figyelmen kívül hagyta Korzikát, mert az egy „jelentéktelen” gyarmat, a szeparatista mozgalom első felpörgetéséhez vezetett az 1970-es években, amikor fegyveres lázadás tört ki Korzika „gyarmati uralkodója” ellen.

A harcosok letették névjegyüket, és megviselték a francia államot. 1988 májusában fegyverszünetet hirdettek a központi kormánnyal. A Korzika nagyobb politikai és gazdasági autonómiáját biztosító reformok kidolgozásán kívül a francia kormány hozzávetőleg 50 feltételezett FLNC-terroristát bocsátott szabadon francia börtönökben, majd később kiterjesztette a Bastille-napi amnesztiát az összesre. elítélt korzikai terroristák. Az FLNC a fegyverszünetet arra használta, hogy újjáépítse titkos katonai apparátusát.

Az 1990-es évek elején két kulcsfontosságú nacionalista mozgalom alakult meg, miután a Front National De libération de la Corse (FLNC) szétvált (részben), mert nehézségekbe ütközött a zsarolásból származó zsarolásból származó bevétel megosztása tagjai között. Minden új formációnak megvolt a maga katonai és legitim arca: az ex-FLNC-Canal Historique az A Cuncolta Naziunalistával és az ex-FLNC-Canal Habituel és a Mouvement pour l'autodétermination (MPA). Az egykori FLNC-Canal Historique mellett számos legitim szervezet is működött: például a Korzikai Parasztok Szakszervezete, a Független Dolgozók Szövetsége, a Korzikai Dolgozók Szakszervezete stb. A nacionalista mozgalmak jelentős mértékben igénybe veszik a vállalatokat a logisztikai támogatást nyújtanak számukra, valamint a bűncselekményből származó haszon vagy az összegyűjtött pénzek tisztára mosását.

A szigetet még mindig erőszakos bűnözés sújtja szervezett gengszterek követték el, akik olyan illegális tevékenységekben vettek részt, amelyek óriási hatást gyakoroltak a szigetek építőiparára, fejlesztésére és infrastrukturális törekvéseire. Ennek ellenére Korzika turisztikai gócponttá vált, minden nyáron több mint 4 millió utazó keresi fel.

Korzika idővonala

Kr.e. 6000– Filitosa megalitikus régészeti lelőhelye már legalább 8000 évvel ezelőtti települések jelenlétéről tanúskodik Korzikán.

c. Kr.e. 1900– a torreai civilizáció Ajacciótól délre létesít településeket. A tornyok építésére való hajlamukról kapták a nevüket, de végül Kr.e. 600 körül eltűntek.

Kr.e. 566– Korzika feljegyzett története akkor kezdődik, amikor a kisázsiai Phocaeából származó görög gyarmatosítók megalapították Alalia városát a keleti parton. A karthágóiak és az etruszkok megtartják ellenőrzésüket a sziget nagy részén.

Kr.e. 260– az első pun háború befejeztével Korzika a szomszédos Szardíniával együtt római provinciává válik. A rómaiak kiaknázzák a szigetet a vas és a fa miatt, szőlőt telepítenek és kiterjesztik a sós mocsarakat. A görög város Alalia fontos római gyarmattá válik Aléria néven.

i.sz. 430– a Római Birodalom végleg hanyatló állapotában a vandálok megtámadják és elfoglalják a szigetet.

i.sz. 522– Korzika egy rövid időre a Bizánci Birodalom részévé válik, de ismételten megtámadják a vandálok, az osztrogótok és a langobardok. Káosz uralkodik.

c. i.sz. 725– a langobardok végre átveszik az irányítást Korzika felett, de nem sokáig.

Kr.u. 774– Nagy Károly meghódítja Korzikát és bekebelezi a Szent Római Birodalomba. A 11. század végéig frank fennhatóság alatt marad, a langobard uralom rövid közjátékaival.

1077– évekig tartó anarchia, a sziget nemesi családja közötti harcok és a genovaiak és a pisaiak háborúi után Korzika a pápai államokhoz kerül.

1090– a pápa átadja Korzika igazgatását Pisának, és ezzel megkezdődik a közel két évszázados toszkán befolyás, amelynek hatásai a nyelvben, az étkezésben és az életmódban ma is fennmaradnak. Korzika a Toszkána felé néző keleti rész, az úgynevezett Banda di Dentro (vagy Cismonte) és a nyugati fekvésű Banda di Fuori (vagy Pomonte) között oszlik meg. Míg a sziget keleti része virágzik, a nyugat elszigetelt és viszonylag elmaradott marad.

1282– bár Korzika Pisan ellenőrzése alatt állt, a genovaiak továbbra is rendszeresen támadták a szigetet. Végül 1282-ben a genovaiak végzetes csapást mérnek a pisaiakra a meloriai csatában, és átveszik az irányítást a sziget felett. 1450-ig tartják fenn az uralmat, bár hatalmuk legitimitását Aragónia egymást követő királyai vitatják.

1450– egy eddig hallatlan lépéssel Genova átengedi Korzikát fő hitelezőjének, a Bank of St. George-nak.

1553– Korzikát megszállja az egyesített francia és oszmán flotta, de a genovai nagy tengernagy, Andrea Doria visszaszerzi a szigetet. Az 1559-ben megkötött Cateau-Cambresis-i béke értelmében Korzikát Genovának visszaállítják. Ezt az eseményt követően a genovaiak nagyszámú tornyot építenek a part mentén, hogy megvédjék a szigetet a fosztogató kalózok ellen.

1729– a korzikaiak fellázadnak genovai uraik ellen, ez a küzdelem körülbelül 40 évig fog tartani, mielőtt teljesen megoldódik.

1755– kikiáltják a Pasquale Paoli vezette Korzikai Köztársaságot. A sziget zsebei, köztük Calvi és Bonifacio erődvárosok azonban továbbra is genovai ellenőrzés alatt állnak.

1769– Korzikát Franciaország hódítja meg, aki 1767-ben vásárolta meg a szigetet a genovaiaktól. Ezt a vásárlást, a Korzikai Köztársaság szemében törvénytelen cselekményt, az 1768-as versailles-i szerződés érvényesíti.

1769– Napóleon Bonaparte Ajaccióban született.

1789– Korzika hivatalosan is bekerült Franciaországba

1794– Pasquale Paoli, a Korzikai Köztársaság egykori vezetője visszatér a brit száműzetésből, és megalakul az Angol-Korzikai Királyság. Két év után azonban újraindul a brit kivonulás és a francia uralom.

1797– Bonaparte Napóleon lesz a Francia Köztársaság első konzulja (technikailag Franciaország vezetője). Úgy tűnik azonban, hogy nincs túl sok nosztalgiája vagy szerelme születése szigete iránt, és uralkodása alatt Korzikát nagyrészt elhanyagolják.

1814– Ahogy a napóleoni háborúk véget érnek, Korzikát brit csapatok foglalják el, de a monarchia helyreállítása után visszaadják Franciaországnak.

1920– megalakul a korzikai autonómiát szorgalmazó szeparatista mozgalom. A dolgok megzavarása érdekében egy másik mozgalom Olaszország annektálását követeli, amely érzés egyre népszerűbbé válik, miután Mussolini átvette a hatalmat Olaszországban.

1940– Korzika bekerült a Vichy France-ba

1942– Korzikát olasz és német csapatok foglalják el

1943– A szabad francia erők októberben felszabadítják Korzikát, és az Egyesült Államok számos katonai légibázist létesít ott.

1958– Opération Corse: Az algériai hadtest francia ejtőernyősei leszállnak Korzikán egy katonai puccs részeként, amely Charles de Gaulle francia elnöki tisztségének visszaállítását követeli. Harcokra nem kerül sor, de a francia kormány tömegesen lemond, és De Gaulle lesz az új köztársaság elnöke.

1962– Algéria elnyeri függetlenségét Franciaországtól, és több százezer „pieds-noir” (francia és európai felmenőkkel rendelkező ember, akinek családja generációk óta Algériában él) „vissza” költözik Franciaországba. Körülbelül 18 000-en telepednek le Korzikán, ami sok szigetlakó lassan égő haragját szítja a francia kormány iránt.

1070 tovább – A korzikai néppel szembeni vélekedések egy egyre népszerűbb FLNC nevű nacionalista mozgalom és bűnszervezet megalakulásához vezetnek, amelynek katonai szárnya ismételten összecsap a rendőrséggel és a francia fegyveres erőkkel. Ez jelzi a mai napig tartó erőszak korszakának kezdete.

Filitosa, Korzika neolitikus kincse

Gondolj amoai, azokat a híres szobrokat a Húsvét-szigeten, és képet kaphat arról, mire számíthat, ha ellátogat a délkelet-korzikai Filitosa lenyűgöző megalitikus helyszínére. A csak 1948-ban feltárt lelőhely továbbra is számos megválaszolatlan kérdés elé állítja a régészeket és történészeket Korzika őstörténetével kapcsolatban.

Az ismeretes az, hogy Filitosa többé-kevésbé folyamatosan lakott volt a Kr.e. 9. évezredtől egészen a Kr.e. 3. századig, amikor Korzika római fennhatóság alá került. A település e hosszú történetéről tanúskodnak a legkülönfélébb régészeti leletek, amelyek szédítően sok különböző korszakból származnak: egyszerű faeszközök a mezolitikumból, kovakőszerszámok, kerámiák, újkőkori megalitok és köszörűkövek, valamint balták, kő- tornyokat épített és faragott menhir-szobrokat a bronzkorból (hogy csak néhányat említsünk).

A legjelentősebb és legtitokzatosabb leletek a 16 faragott gránit menhir-szobor, három őskori torony és egy kőházak.

A menhir-szobroknak kettős életük volt. Az eredeti, sima megalitok Kr.e. 4000 körüli időkből származnak. Jelentőségük felmérhetetlen, de Kr.e. 1200 körül sokukat átalakították. Emberi vonásokat (arcok, vállak, karok stb.) és fegyvereket (kardok, tőrök és sisakok) faragtak gránithomlokzatukba, harcos hősökké vagy esetleg istenekké alakítva őket. Emlékezetes élmény, amikor a webhelyen sétálva találkozunk ezekkel a számokkal.

Eközben a kőtornyok és házak is Kr.e. 1200 körüliek, és összetört menhirek töredékeit tartalmazták. A régészek még mindig próbálják kideríteni a tornyok pontos rendeltetését, de a legtöbben úgy vélik, hogy egyszerű őrtornyok, értékek vagy termés tárolására szolgáló erődök, vagy vallási szertartások találkozóhelyei voltak.

A 2016-ban megnyílt múzeumban különféle régészeti leletek és a lelőhelyről szóló információk találhatók, a helyszíni söröző-bár pedig frissítőket kínál azoknak, akik megalitikus étvágyat vagy szomjúságot ébresztenek.

Szívből ajánljuk Filitosa látogatását, nemcsak egyedülálló történelmi jelentősége miatt – a gyerekek imádni fogják a menhir-szobrokat, a felnőttek pedig rácsodálkoznak a dolgok puszta korára, hanem a délkeleti hullámzó zöldellő dombok között elterülő természeti szépsége miatt is. Korzika.